Nagyon személyes emlékeim a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézetnél eltöltött 27 évből: 2. rész

1988-tól  10 év a Háztartási készülék osztályon:

1988-ban a belső átszervezések miatt a Galamb István vezette Motoros és Hőtechnikai Osztály kettévált. A  Motoros Osztályt Galamb István vezette, a Hőtechnikai részt – mint Háztartási készülékeket vizsgáló osztályt rám bízták. Nagy megtiszteltetésnek éreztem fiatalon olyan nagy szakmai tekintélyű  osztályvezetőkkel  együtt  dolgozni mint pl. Somorjai Lajos. Géczy Géza, Galamb István, Seres István, de a már akkor is elvitathatatlan szakmai és vezetői tekintélyt kivívó Lazur Lajos igazgató bizalmának az elnyerése is hasonló megtiszteltetés volt. Nagy kedvel vágtam bele az új feladatokba, amikből bőven akadt, mert a rendszerváltozás  az átalakult H osztályt munkájára is kihatott.

Az importliberalizáció kora: 

A rendszerváltozás előhírnökének is nevezhetjük az 1988-as hazai világútlevél bevezetését, ennek eredménye lett az ún. „Gorenje turizmus”, ami a világútlevéllel járó valutalap összevont családi elköltését jelentette már közvetlenül az osztrák határon, vagy a határ menti falvakban hűtőszekrényre, vagy valamilyen  hiány cikknek számító elektronikai eszközre.  A rendszer változás ezt a nagyon torz és ma már komikusnak tűnő helyzetet nagyon gyorsan feloldotta és szó szerint ömleni kezdtek a hazai piacra a külföldi gyártású háztartási és egyéb elektromos készülékek, lévén a családoknál ezekre hatalmas volt az igény.  Az akkor érvényben lévő (8/1984 IKIM) rendelet a forgalomba hozatal előtti vizsgálatokat kötelezőnek írta elő és lévén erre a MEEI volt erre felkészülve, a rendeletben nevesítve is volt. Soha akkora munka terhelésére nem emlékszem a H osztálynak, mint volt akkortájt.   A vizsgálati tárgyak fogadására szolgáló raktár megtelt, szó szerint a folyosón kerülgettük a levizsgált vagy az éppen vizsgálatra váró készülékeket.

Média érdeklődés:

A háztartásokban megjelenő újdonságnak számító készülékek felkeltették a média érdeklődését is 1991-től, mivel a MEEI minden újdonságot első kézből látott,   ezért történhetett meg, hogy  többször megkerestek minket is nyilvános media szereplésre. Nagyon vonakodva vállaltam ilyen szerepléseket, mert, nekem teljesen szokatlan volt. Az első MTV-s szereplést itt lehet megnézni, az akkor a hazai háztartásokban újdonságnak számító mosogatógépekről kellett beszélgetni. A felvételen talán nem látszik, de emlékszem rá, mivel ez élő adás volt, nagyon izgultam az adás előtt. Akkoriban csak két TV csatorna működött, az 1. és a 2. csatorna. Mivel nyáron és szombat délelőtt volt az adás, gondoltam, ezt valószínű  senki nem nézi, ez a tudat némileg megnyugvást jelentett, de kiderült, nem volt valóság alapja, mert a TV-k nagyon sok családnál szombat délelőtt is be voltak kapcsolva az otthonokba és aki nem az 1. csatornát nézte, az a 2.-ra kapcsolt, mivel egyszerűen akkor nem volt több.   Érdekes hozadéka volt ennek a TV szereplésnek, hogy a beszélgető partnerem Berényi János az Otthon magazin főszerkesztője volt, az adás alatt ismerkedtünk össze és utána majdnem 10 évig rendszeresen megkért magazin számára áruismertetők, tesztek írására.  Később másTV-s magazinokban is szerepeltem, de ezek már felvételről mentek,így  nem jelentettek akkora streszt. Nagyon jó kezdeményezés volt akkoriban a Teszt Magazin  beindulása, ami alapvetően fogyasztóvédelmi feladatokat ellátó havilap volt.  A főszerkesztő koncepciója az volt, olyan műszaki tartalmú és mélységű áruteszteket végezzünk, mint a nagymúltú német Stiftung Warentest.  Az intézetben Géczy Géza TV, videomagnó,  Solymos Antal HI-FI teszteket, jómagam háztartási készülék teszteket  végeztünk, ezeket nagyon gyakran országos napilapok (Népszabadság, Magyar Nemzet) is átvettek utánközlésre. Egy-egy teszt elkészítése hónapokig tartott és  mindig csapatmunkában történt és kizárólag munkaidő után, vagy szombaton.    A MEEI  ingyen kiváló  reklámlehetőséget kapott, a Teszt Magazin ezért  közvetlenül tudott fizetni a tesztben közreműködőknek, ami sokunknak jó kis mellékes bér volt. A legszebb mégis a tesztprogramok összeállítása, a mérések elvégzése és a kiértékelés volt. Sok kreatívitás, találékonyság jellemezte a munkákat, nagyon jó szakmai  team-ek jöttek össze egy-egy teszt elvégzésére. A tesztekben mindig a hazai piacon szereplő nagy márkák (Bosch, Siemens, Electrolux, Gorenje, stb…) vettek részt, mindig volt első, így természetesen utolsó helyezett is. Utólag is büszkék lehetünk rá, a gyártók részéről reklamáció a mérésekkel az eredményekkel kapcsolatban soha nem voltak, pedig a saját készüléke  méréseinek az  eredményeit minden megjelenés előtt elküldtük a márkaképviseleteknek, Ők meg azzal a lendülettel továbbküldték a gyártói laboroknak, akik alaposan átnézték az eredményeket. Kb 10 évig működött  a Teszt Magazin, több tucat cikkben népszerűsítette a MEEI-t, de sajnos a politikai viharok az elvileg politikamentes magazint elsöpörték.

Szabványosítási munkák: 

A MEEI a vizsgálatai során a termékre vonatkozó szabványok követelményinek a teljesülését ellenőrízte, így misem volt természetesebb, hogy az adott szakterületet ismerő kollégák - így jómagam is - aktívan részt vettünk az egykori Magyar Szabványügyi Hivatal (későbbi MSZT)  munkájában. Ez a munka még a KGST szabványok világában kezdődött, ahol komoly szakmai vitákra emlékszem egy-egy szabvány fejezettel, mondattal kapcsolatban. A rendszerváltás után, méginkább a 2004-es  EU csatlakozással  ezek a viták ritkultak, megszüntek, ugyanis az EU szabványok szó szerinti átvétele kötelezettség volt, lényegében egy pontos és precíz fordításra és annak lektorálására  szorítkozott a szabványosítási munka.  Kezdetben (a rendszerváltozás előtt) minden magyar szabvány magyar nyelven megjelent, az EU csatlakozáskor még  úniós forrásból sok EU szabványt sikerült magyar nyelven megjelentetni, sajnos ez a tendencia források hiányában folyamatosan csökken, aminek előbb-utóbb a magyar műszaki nyelv fogja kárát látni.  Elsősorban az EN 60335-ös szakterületen (Háztartási és hasonló jellegű villamos készülékek biztonsága)  megjelenő szabványok javaslatkészítési és fordítási munkáival bíztak meg és mint e szakterület munkabizottsági vezetője több TC 61-es ülésen (Brüsszelben több alkalommal és a norvégiai Kristiansand-ban egy alkalommal)  megfordultam, érdekes volt megfigyelni az EU országok képviselőinek a munkamódszerét, az EU szabványok születését. Kapás Ágnes, mint az MSZT szakterületi titkára évtizedeken keresztül kezelte szakértelemmel és odaadó gondossággal az EU szabványok hazai bevezetését. 

Környezetbarát termékek:

A Környezetbarát Termék Társaság munkájába valamikor az 1990-es évek körül csatlakoztam, a feladat az volt, hogy azoknak a gyártóknak, akiknek szándéka volt az akkori viszonyok mellett környezetbatát termékek gyártása, világos célkitűzések mentén tudják a terméküket tervezni és gyártani. Az én feladatom a műszaki, elsősorban háztartási termékek bírálati feltételrendszerének a kidolgozása volt, amit az akkori Környezetvédelmi Minisztérium által koordinált szakmai bizottsága hagyott jóvá. A feltételrendszerek megalkotásakor figyelembe vettünk más, európai környezetbarát termék feltételrendszert, de a nagyon figyelni kellett az optimális szakmai tartalomra. (a túlzott követelmények kedvét szegték volna a pályázóknak, a könnyen teljesíthetőek pedig hiteltelenné tették volna a cél komolyságát). Egykoron sok műszaki terméken jelent meg ez a jel:

azt üzente, hogy a gyártó környzetbarát módon gyártja a terméket és műszaki paraméterei, villamos fogyasztása a piaci termékekhez képest kiemelkedően jó.
A feltételrendszerek kidolgozása mellett, sok Környezetbarát Termék pályázat elbírálásában is részt vettem, érdekes, izgalmas munkák voltak. Lelkes, hozzáértő kis csapat dolgozott a Környezetbarát Termék Társaságban, Frigyer Attila vezetésével, Fiegler Zsuzsa  szakmai irányítása mellett. Az egykori EU-s környzetbarát társaságok - köztük a magyar társaság - úttörő munkái teremtettek alapot a jelenlegi európai ErP direktíva  követelményeinek, ami ma már minden - a követelményekben érintett - európai gyártó számára kötelező érvényű.


1998-2005 között 7 év a Vállalkozási Osztályon:

1997-ben jelent meg Magyarországon az első olyan harmonizált EU-s  direktíva,  (LVD – kisfeszültségi – direktíva), amelyik alapján a villamossági termékek gyártói csak elvégzett megfelelőségértékelési eljárás után hozhatták forgalomba a termékeiket. Ezt sok cég úgy fordította le a saját nyelvére, hogy nem kell a MEEI-be vinni a készülékeket vizsgálatra, holott a megfelelőség igazolását többnyire nem voltak képesek saját erőből elvégezni. Mindez úgy csapódott le a MEEI-be, hogy lassan elkezdett csökkenni a megrendelés állomány. Azért, hogy a piaci körülmények között a MEEI szilárdabban álljon a lábán létrejött a Vállalkozási Osztály, amelynek vezetője 1997-1998 között Galamb István volt, majd 1998-tól 2005-ig jómagam. A Vállalkozási  Osztály szerződésfelelősei (lényegében mérnök- üzletkötők) a szakterületek csoportvezetői voltak, a leghozzáértőbb szakemberek. Nagyon izgalmas és tartalmas évek következtek, próbáltuk a MEEI tevékenységét minél piac-barátabbá tenni: egységesítettük és egyszerűsítettük a MEEI szerződéseit, új számítógépes vizsgálati nyilvántartást vezettünk be, ezekre az időkre tehető a már nagy számban üzemelő számítógépeik hálózatba szervezése, általánossá vált az e-mailes levelezés, kiadványainkon, új arculatot terveztünk, korszerűsödött a logo, megjelentünk a web-en, elkészült a MEEI honlapja. Új szolgáltatás tájékoztatókat készítettünk és több ügyféltalálkozót szerveztünk, amiben az ügyfeleink új kötelezettségeit ismertettük, szolgáltatásainkat népszerűsítettük, magyar és angol nyelvű bemutatófilm készült.  Minden igyekezetünk  és befektetett munkánk  ellenére a MEEI piaca lassan ugyan, de  évről évre tovább zsugorodott, 2003 körül világossá vált az akkori magyar kormány szándéka, a privatizáció.  A piaci zsugorodás ellenére a MEEI gazdálkodása viszont  végig stabil volt és így történhetett meg az, hogy a megtakarításaiból 2002-2004-ban olyan beruházásokat végzett el, mint az EMC csarnok bővítése, vagy nagy értékű vizsgálóberendezések vásárlása (Vötsch klímakamra, Tira rázógép)

A privatizáció előjelei bizonytalansággal töltöttek el mindenkit, nem jó érzés árunak lenni, ezt megéltem ezért biztosan tudom. 2004-ben szinte minden neves európai intézet bekopogott, körbenézett, mint lehetséges vevő. Latolgattuk, ki lenne a jobb tulajdonos. Többen úgy éreztük, az adott körülmények között optimális döntés született, 2004 év végén az új tulajdonos a német tulajdonú TÜV Rheinland Intercert Kft-lett. Ez a cég a rendszerváltás óta jelen volt a hazai piacon, volt kapcsolatunk  az itteni kollégákkal, a német orientációt és a TÜV méreteiből adódó piaci bővülési lehetőségeket  többen jó iránynak gondoltuk.  Jómagam több mint 25 MEEI dolgozóval e sorok írásakor (2016) is ennek a cégnek az alkalmazottja vagyok. De a privatizáció óta eltelt 10 év már egy másik emlékezés része kell legyen.

Nagyon személyes emlékeim a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézetnél eltöltött 27 évből: 1. rész

Hogyan  kerültem a MEEI-be?  

1978-ban januárjába kezdtem dolgozni a MEEI -be. Előtte 1974-1978 között – 16 hónapos sorkatonaságot is beszámítva – az OVIT (Országos Villamos Távvezeték Vállalatnál  az OVRAM osztályon  (Országos Villamos Relévédelmi és Automatika) dolgoztam.  Itt a munkám az OVIT területi hatáskörébe tartozó közép és nagyfeszültségű távvezetékek villamos alállomásain  a távvezetékvédelmek karbantartása, felújítása, újratervezése volt. Nagyon izgalmas, szép és önálló  munka volt, de sok vidékre járással. Akkoriban kisebbik fiunk 3 éves volt, feleségemnek egyre nagyobb teher volt az én vidéki kiküldetéseim alatt teljesen egyedül bonyolítani a  család életét ezért a munkahely váltás mellett döntöttem. Több munkahely megnézése után a szakmában jó hírű és az akkor legnagyobb havi fizetést kínáló (2800 Ft, ha jól emlékszem) MEEI-t választottam.

Az első 5 év a MEEI-ben:  

Akkoriban a MEEI-ben csak alaposan ellenőrzött  szakmai tudással lehet  bejutni, erről a felvételi beszélgetés során győződtek meg. Nádassy László akkor csoportvezető volt a mágneskapcsolókat és alkatrészeket vizsgáló laboratóriumban, Ő izzasztott meg a felvételi beszélgetés során. A téma a villamos ív volt, jó órát kérdezgetett a villamos ív fizikájából, akkoriban elég frissek voltak a főiskolai tanulmányaim emlékei, így álltam a sarat. Laci később 5 évig a közvetlen főnököm volt, kitűnő szakember, kolléga, ez a beszélgetés volt a kezdete egy mai napig tartó nagyon jó és közvetlen kapcsolatnak.  A kétkörös felvételi beszélgetés második fordulójának állomása Somorjai Lajos volt, Ő volt az osztályvezető. Nagy tudású, szakmai tekintélye vitathatatlan  volt, ezért öröm volt hallani a felvételem  hírét, jó csapatba kezdhettem, ezért nagy kedvel kezdtem el dolgozni a MEEI-ben.

Az egykori alkatrészvizsgáló laborban Kovács Jánossal, Zombori Lászlóval, Balázs Zoltánnal, Kelemen Gáborral, Molnár Ferenccel, Ács Magdival, Székely Ágival , Dorogi Lászlóval dolgoztam együtt, külön-külön sokat tanultam Tőlük. Akkoriban ennek a labornak (1978-83) a fő vizsgálati tevékenysége a mágnes, görgős és motorvédőkapcsolók, időkapcsolók, hőfokszabályozók, kismegszakítók, stb. voltak. Főbb megrendelői  a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyára, a Bakony Művek, az MMG. Első munkám egy 250 A-es mágneskapcsoló vizsgálata volt. A nagy áramátbocsájtó képesség  karnyi vastag kábelek csatlakoztatását jelentette, a nagyobb tömeg mozgatása pedig igazi,  újoncokat próbára tevő feladat volt.  Érdekes volt viszont megfigyelni, mennyire különbözött a laboratóriumi gondolkodásmód az ipari felhasználókétól. Nagyon tetszett ez a környezet, az ott dolgozók észjárása, a laboratóriumi precizitás. Legjobban mégis a változatosság ragadott meg, nem volt idő megunni egy munkát,mert kopogtatott az asztalon egy új munka, új készülékkel, új feladatokkal.

Érdekes vizsgálatok a 80-as évek elejéről:

Az 1980-as évek elején az elektronikus áramkörök ipari alkalmazása még csak elterjedőben volt, ezért  ezek vizsgálataira sem volt egyértelmű szabályozás az akkori szabványokban. Az egyik emlékezetes munkám volt egy autódaru gém elektronikus védőáramkörének a vizsgálata. Akkoriban több  halálos balesetet történt úgy, hogy az  autódaruk gémszerkezete a darukezelők figyelmetlensége miatt nekiütközött kis és középfeszültségű szabadvezetékeknek, és mivel az autódaruk gumikerekeken álltak, a horgon lógó eszközöket kézzel mozgató, kísérő munkásokat érte a halálos áramütés.  Egy pécsi feltaláló készített egy olyan eszközt, ami lekapcsolta a darugém  mozgását, ha az a szabad vezetékhez közelített. A darugémre utólag felszerelt és  körbefutó vezeték mint antenna viselkedett, az elektronikus jelfeldolgozó pedig a kritikus értéknél beavatkozott.  A vizsgálatok során laborkörülmények között kismintákat készítettem darugémre, de a laborban sok zavaró körülmény volt. (akkoriban még nem tudtuk, hogy ez bizony az EMC immunitás probléma…)  így  a tiszta, zavarásmentes környezetet Solymáron, Nádassy Laciék kertjében találtuk meg, ahol különböző kiosztású távvezeték kisminta elrendezéseket építettünk ki. A vizsgálaton túlmenően Laci feleségének finom ebédje is emlékezetes maradt. E vizsgálat végén szembesültem először a sajtónyilvánossággal ugyanis a készülékkel kapcsolatban  a SZOT székházban   egy megbeszélésre hivatalosak voltunk Lacival mi is, ahol megjelent  a Magyar Rádió és Forró Tamás rádióriporter is. Emlékeim szerint Laci is nyilatkozott a Magyar Rádióban, otthon meg átszellemülte hallgattuk a műsort a családdal, én meg büszke voltam, hogy olyan helyen dolgozom, ahol a főnököm a Rádióban nyilatkozik és a munkám a téma.

Laboratóriumi  élet a 80-as évek elején:

A vizsgálati szabványok MSZ KGST jelzetűek voltak, de szerencsére csak kevés KGST elhajlás volt a hazai elektrotechnikai szabványokban, a szabványok alapvetően IEC és CEE alapúak voltak,  ennek a rendszerváltás után a hazai elektrotechnikai ipar örülhetett igazán. Bár ezek a szabványok csak pár 10 oldalasak voltak, fiatal és tapasztalatlan mérnökként meg voltam győződve, hogy a jövő egy erősáramú és egy gyengeáramú biztonsági szabvány lesz. Na ez volt az egyik nagy tévedésem, mert 2015-körül az LVD alá már majdnem  1000 db villamos biztonsági szabvány van harmonizálva, némelyik több száz oldalas.

A vizsgálatokat alapvetően elektromechanikus villamos mérőeszközökkel végeztük, pl. a kontaktorok, mágneskapcsolók behúzási idejének az időmérésére villamos vezérlésű, de mechanikus elven működő stoppereket használtunk. Elektronikus mérőkészülékek abban az időben kezdtek elterjedni, volt egy-egy a laborban. Emlékszem pl. a labor Nixi csöves kijelzőjű időmérő eszközére, ami szép volt, de a megbízhatóságával (EMC itt is!!!) voltak gondok.

Vizsgálati eredmények dokumentálása:

A vizsgálati eredményeket részletes jegyzőkönyvben kellet rögzíteni, de:

•      a jegyzőkönyveket egyedileg, kézzel (A4-es papírra, golyós vagy töltő tollal) kellett megírni, beleértve a táblázatokat. Az értékelés szöveges volt, természetesen voltak formaszövegek, de az utolsó betűig kézírással készült minden. 
•       a kézzel elkészített jegyzőkönyvet először a csoportvezető, majd az osztályvezető  szakmailag átnézte, ha szükséges volt korrigálta. Alapos, nem csak formai ellenőrzések voltak.
•     az ellenőrzött jegyzőkönyveket gépíró hölgyek írógéppel legépelték.   Ha voltak hibák (márpedig voltak hibák) a szövegben a sokszor 3-4 példány minden másolatát javítani kellett, vagy újragépelték az oldalt. (a fent  említett csoport két gépíróhölgynek adott rendszeres munkát)
•      A vizsgálati gyűjtőíveket gondosan mappákba archiválták, minden vizsgálatról a vizsgálati tárgy fotójával fényképes kartont készítettünk, ezen vezettük az évenkénti újravizsgálatokat. (az akkori rendeletek szerint a folyamatosan gyártott készülékeket a gyártónak minden évben be kellett küldenie ellenőrzésre. Néhány gyártó azért megérte a pénzét, mert néha megtaláltuk a készülékén az előző évi MEEI raktári jelzetet…) A kartonokat gyártói névsorrendbe gyűjtöttük, itt lehetett vizsgálati előzményeket keresni. 
•      A papír alapú levelezés, iktatásra került az iktatóban, majd a küldeményeket kivitték a Postára.  A postai küldemények  célba juttatása a Magyar Posta szolgáltatása volt. Miután a másik oldalon is iktatták, célba juttatták, megválaszolták, legépelték, majd irány újra a Posta,  egy megírt levélre a leggyorsabb esetben 1-2 hét múlva érkezett hivatalos válasz. (ezekre az időkre gyakran gondolok vissza nosztalgiával mostanában, amikor egy pl. Kínába írt e-mailre  10 percen belül megjön a válasz.)  
•    A vizsgálati nyilvántartásra,  az ún. törzskönyv szolgált, ez vízszintes soraiban egy-egy készüléket, függőleges oszlopában    folyamat lépéseinek a  dátumait tartalmazta, itt lehette végigkísérni a vizsgálatok útját. Minden vizsgálatokkal kapcsolatos  statisztikát ebből a törzskönyvből manuálisan lehetett elkészíteni.
•       Jellemző volt, ki-ki saját maga is vezette a saját kis nyilvántartását a legfontosabb adatokkal, ez pl. itt saját vizsgálati  nyilvántartásom 1978-ból.

Vizsgálati számítások:

A vizsgálatokhoz szükséges számításokat  logarléccel végeztük, aminek a pontossága a szabványos kiértékelésekhez elegendő volt. Nagyon szerettem a logarlécet, a nagyobb számok hatványkitevős formára történő átalakítása  után nagyon egyszerű és gyors volt a számítás. Volt egy hatalmas előnye, a nagyságrendet a hatványkitevőkkel történő művelettel fejben, gyorsan meg lehetett határozni. Nagy kár, hogy a logarléc  teljesen eltűnt  a mérnöki praxisból, most a számítógépes munka során  egy-egy  karakter melléütése hatalmas, nagyságrendnyi hibát eredményezhet, a számítások nagyságrendjének a becslése a számítógépes világunkban teljesen elmaradt. Elkényelmesedtünk…  

Motiváció:

Fiatal családapaként az otthonteremtés (családi ház átalakítás) rendesen lekötötte az energiáimat, azonban nem lehetett nem odafigyelni azokra az évenkénti felhívásokra, mint amilyenek az Alkotó Ifjúság mozgalom, a Kiváló Ifjú Mérnök címek voltak. Örömmel vettem részt ezekbe a munkákban, egyrészt megmérettetés volt, másrészt izgattak az akkori léptékkel szép műszaki feladatok, harmadrészt a felajánlott pénzdíjnak is volt helye az akkori elég szűkös családi költségvetésben.  Így lettem Kiváló Ifjú mérnök, a kapott pénzjutalom meg szépen beépült az akkor épülő otthonunk tetőtérébe…

Az intézeti élet érdekességei:

Rögzített időtartamú munkaidőben dolgoztunk 8-16.30 óra között, minden második szombat volt szabad, de a szombati munkaidő 8-13 óráig tartott. A 8 órai beérkezéssel sokszor komoly gondjaim akadtak, mivel az akkor bölcsődés kisebbik fiamat én raktam le a bölcsibe  és  a pici ember reggeli extra igényeinek a kiszolgálása miatt volt, hogy  időn túl érkeztem. Ilyenkor a szigorú rendész egyből az osztályvezetőhöz irányított, ahol részletesen ki kellett fejteni, miért volt a késés. (pl. az otthon elhagyása utáni első lépés után  az illatozó pelenka miatti  teljes újraöltöztetés,  vagy a bölcsibe mindig  elkísérő  kismackó megtalálása és hasonló komoly dolgok…)  Szerencsére Somorjai Lajos megértő és toleráns főnök volt… A MEEI-ben elég korán bevezették a rugalmas munkaidőt, (valamikor a 80-as évek közepén) ezzel megoldódtak a reggeli kínos helyzetek, aki késett, egyszerűen tovább maradt bent.

Mai szemmel nézve elképzelhetetlen, de a fizetések, fizetésemelések  és a jutalmak nyilvánosak voltak. Az osztályvezető ismertette a jutalmakat, béremeléseket osztályértekezleteken, hozzá lehetett szólni. A MEEI a 80-as években, a 90-es évek közepéig  jól prosperáló cég volt, nem volt ritka a negyedévenként jutalom, plusz  év végén a havi bérrel megegyező vagy magasabb jutalom sem. A nyolcvanas évek elején a kifizetések a hónap elején a pénztárban, borítékban és készpénzben történtek, soha olyan türelmesen sorukra váró embereket nem láttam, mint a pénztár ablaka előtt  fizetésükre várókét.

Metróépítés.

A 80- as évek elején épült az M3 metró Váci úti szakasza,  a MEEI épülete előtti állomás kiépítése azzal kezdődött, hogy az oldalfalhoz cölöpverő gépekkel zsalukat vertek be. Napi 8 órán keresztül hetekig rendszeresen hallgatni az ablak alatt dolgozó cölöpverő gépek fülsiketítő zaját, és közben megpróbálni koncentrálni a munkára bizony elég emberpróbáló feladat volt. Viszont megérte, a Lehel téri állomás egyik  kijárója szinte a MEEI épületének a bejáratánál van, mintha kárpótlásként kaptuk volna az akkori megpróbáltatásokért. 

5 év az Elektronikai Osztályon:

1983-ban átkerültem az Elektronikai Osztályra csoportvezetőnek. Komoly váltás volt, új  szabványokat, új vizsgálóeszközöket és új kollégákat kellet megismernem, lévén akkor az E osztály a IX. kerületi Illatos úton lévő Medicor gyár épületében működött. Ennek oka az volt, hogy az E osztály akkoriban  nagyon sok Medicor gyártmányú orvosi készüléket vizsgált. Nagyon izgalmas korszaka volt ez a hazai elektronikai iparnak, ebben az időben kezdtek megjelenni hagyományos írógépek mellett azok memóriával ellátott változatai, de megjelentek az első szövegszerkesztők, amik lényegében az asztali számítógépek elődjei voltak.  A szalmiákos másolókat félvezetőhengeres,  szkennelő gépek váltották fel, a mikroprocesszor még nem terjedt el, így a tranzisztorokkal,a  logikai IC-kkel felépített gépek  működésének a megértése is komoly feladatot jelentett. Sok egészen kiváló kollégát ismertem meg, itt találkoztam Környei László villamosmérnökkel, aki pályafutásom talán legtehetségesebb vizsgálómérnöke volt. Laci úgy 2000 környékén elhagyta a MEEI-t, átment a VEIKI-be fejlesztő mérnöknek. 2004 körül kaptuk a megdöbbentő hírt, egy hirtelen, előzmények nélküli szívinfarktus elvitte közülünk… Az E osztályon  Seres Pista volt az osztályvezető jól együtt dolgoztunk, sok érdekes, nehéz feladatot oldottunk meg az évek során.

Az első önálló munkák  külföldön:

1985 körül egy bukaresti gyártó irodatechnikai eszközök vizsgálatát rendelte meg és kérte, hogy a vizsgálat a helyszínen történjen. Az első vizsgálatra teljesen egyedül vonattal utaztam ki (ez akkoriban azért nem volt jellemző, ma viszont már teljesen természetes), akkor még kívánnivalót maga után hagyó angol tudással. Szerencsére a gyárban ezzel elboldogultam, de volt egy ott dolgozó erdélyi származású kolléga, Ő segített a bonyolultabb dolgok kommunikálásába. Kifele menet Romániába a vonatállomásokon hatalmas Chauchesku portrék virítottak, a Bukarest pedig  szánalmasan kopott és este rosszul megvilágított volt, a boltok üresek és sötétek voltak, az elegáns kialakítású szállodában csak este egy óra hosszat volt meleg víz ellátás, a téli hidegben az elektronikai gyárban és a laborban 16 C fok volt a hőmérséklet, a munkások sapkába, télikabátba és olyan kesztyűbe dolgoztak, aminek az ujja végei ki voltak vágva. A legszomorúbb mégis az volt, hogy a szállodában az eljövetelem előtt bekopogott egy takarítóhölgy és mondta, észrevett a szekrényben  egy félig elfogyasztott befőttesüvegben sült-húst és hús-zsírt (feleségem gondoskodó figyelmessége miatt vittem ki) és kérte, hagyjam ott Neki, mert hazavinné  a gyerekeinek. A fordítani segítő magyarul tudó kollégával egyszer találkoztam egy esti vacsorán, de nagyon visszafogott volt, mintha attól félt volna figyel, vagy hallgat bennünket valaki. Hazafelé repülővel jöttem, a leszállás előtt  tiszta időben kis magasságban tett egy kört a repülő a kivilágított, ragyogó fényben úszó Budapest felett. Fantasztikus érzés volt így átélni a hazajövetelt, a későbbiekben sokat voltam külföldön dolgozni, de ilyen szép érkezésre azóta sem emlékszem, olyan nagy volt a kontraszt a két főváros között.

Nem sokkal később Hamburgba kellett mennem  dolgozni, másológépeket vizsgáltam egy Roto nevű cégnél. Lévén nekem ez volt az első nyugati utazásom, ez is sokkoló élmény volt, csak ellenkező értelemben mint Bukarestben. Itt  a másológépeket  importáló, a  Transelektro-nál dolgozó, egy  inkább középkoron túl lévő generációhoz tartozó hölggyel utaztam. Nem akarhattak  a megrendelőink  sokat költeni a szállodára, talán  ezért a Repper bahn-ból nyíló kis utcában volt a szálloda, ami egyébként belülről kifogástalan volt. A kikötő környék  azonban köztudottan a hamburgi rossz lányok utcája, ezért megérkezésünkkor hosszasan magyarázták a viselkedési tudnivalókat arra az esetre, ha az utcán este sétálni akarunk… A vizsgálatok rendben lezajlottak, de  azért  találtam több javítani való hibát   a készülékeken. Itt találkoztam először  a nemzetköziséggel, a  vizsgálatok során a partnerem egy arab (talán egyiptomi) mérnök kolléga volt, kitűnő szakembernek ismertem meg. Hamburgba nagyon sok mindenre rácsodálkoztam:  a szervezett közlekedésre, az akkori viszonyainkhoz képest elképesztő árubőségre, különleges éttermekre és kínálatukra, az akkori nyugatnémet bőségre és magas életszínvonalra. NSZK egy nagyon jól működő ország benyomását keltette 1984-ben. Fiaim nagyon várták a hazaérkezésemet, mert a megspórolt napidíjamból hoztam haza egy ZX Spektrum nevű számítógépet, ez a Commodore mellet az első generációs olyan számítógép volt, ami már otthoni használatra  készült.  A  méreteivel (egy kisebb könyvet képzeljünk el) és a tudásával  lenyűgöző számítógép szintén egy új, addig ismeretlen világot nyitott ki előttünk.

A VGMK-s idők:

Ez a furcsa, vállalaton belüli gazdasági munkaközösségi mozgalom  82-83 körül indult el az országban és 1985-re az akkori MEEI-t is elérte, az osztályokon belüli közösségek sorba alakították meg a VGMK-kat. Az intézetben 1985 körül  Kemper Károly vezetésével alakult meg a Kábelosztályon az első, majd a másodikat jómagam alapítottam az E osztályon az akkori E osztályos „vállalkozó” szellemű dolgozókkal. (Palotai Sanyi, Marunák Misi, Környei Laci neveire emlékszem)  A VGMK-k lényegében az osztályokon belüli túlterhelést oldotta fel úgy, hogy a VGMK szerződött az Intézettel és túlmunkában (esti és szombati munkával)  a VGMK dolgozók – természetesen Intézeti alkalmazottak is egyben -  elvégezték a munkát. Az akkori osztályvezetők külön VGMK-t alapítottak, Gomány József főosztályvezető vezetésével. Elméletileg mindenki jól járt:  nagyobb lett az Intézet vizsgálati áteresztőképessége, lecsökkentek az átfutási idők, a túlmunkáért meg a dolgozók akkori léptékkel tisztességes mellékjövedelemhez jutottak. A VGMK-kat  a rendszerváltás előtt állami akarattal,  ahogy létrehozták, megszüntették.