Nagyon személyes emlékeim a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézetnél eltöltött 27 évből: 2. rész

1988-tól  10 év a Háztartási készülék osztályon:

1988-ban a belső átszervezések miatt a Galamb István vezette Motoros és Hőtechnikai Osztály kettévált. A  Motoros Osztályt Galamb István vezette, a Hőtechnikai részt – mint Háztartási készülékeket vizsgáló osztályt rám bízták. Nagy megtiszteltetésnek éreztem fiatalon olyan nagy szakmai tekintélyű  osztályvezetőkkel  együtt  dolgozni mint pl. Somorjai Lajos. Géczy Géza, Galamb István, Seres István, de a már akkor is elvitathatatlan szakmai és vezetői tekintélyt kivívó Lazur Lajos igazgató bizalmának az elnyerése is hasonló megtiszteltetés volt. Nagy kedvel vágtam bele az új feladatokba, amikből bőven akadt, mert a rendszerváltozás  az átalakult H osztályt munkájára is kihatott.

Az importliberalizáció kora: 

A rendszerváltozás előhírnökének is nevezhetjük az 1988-as hazai világútlevél bevezetését, ennek eredménye lett az ún. „Gorenje turizmus”, ami a világútlevéllel járó valutalap összevont családi elköltését jelentette már közvetlenül az osztrák határon, vagy a határ menti falvakban hűtőszekrényre, vagy valamilyen  hiány cikknek számító elektronikai eszközre.  A rendszer változás ezt a nagyon torz és ma már komikusnak tűnő helyzetet nagyon gyorsan feloldotta és szó szerint ömleni kezdtek a hazai piacra a külföldi gyártású háztartási és egyéb elektromos készülékek, lévén a családoknál ezekre hatalmas volt az igény.  Az akkor érvényben lévő (8/1984 IKIM) rendelet a forgalomba hozatal előtti vizsgálatokat kötelezőnek írta elő és lévén erre a MEEI volt erre felkészülve, a rendeletben nevesítve is volt. Soha akkora munka terhelésére nem emlékszem a H osztálynak, mint volt akkortájt.   A vizsgálati tárgyak fogadására szolgáló raktár megtelt, szó szerint a folyosón kerülgettük a levizsgált vagy az éppen vizsgálatra váró készülékeket.

Média érdeklődés:

A háztartásokban megjelenő újdonságnak számító készülékek felkeltették a média érdeklődését is 1991-től, mivel a MEEI minden újdonságot első kézből látott,   ezért történhetett meg, hogy  többször megkerestek minket is nyilvános media szereplésre. Nagyon vonakodva vállaltam ilyen szerepléseket, mert, nekem teljesen szokatlan volt. Az első MTV-s szereplést itt lehet megnézni, az akkor a hazai háztartásokban újdonságnak számító mosogatógépekről kellett beszélgetni. A felvételen talán nem látszik, de emlékszem rá, mivel ez élő adás volt, nagyon izgultam az adás előtt. Akkoriban csak két TV csatorna működött, az 1. és a 2. csatorna. Mivel nyáron és szombat délelőtt volt az adás, gondoltam, ezt valószínű  senki nem nézi, ez a tudat némileg megnyugvást jelentett, de kiderült, nem volt valóság alapja, mert a TV-k nagyon sok családnál szombat délelőtt is be voltak kapcsolva az otthonokba és aki nem az 1. csatornát nézte, az a 2.-ra kapcsolt, mivel egyszerűen akkor nem volt több.   Érdekes hozadéka volt ennek a TV szereplésnek, hogy a beszélgető partnerem Berényi János az Otthon magazin főszerkesztője volt, az adás alatt ismerkedtünk össze és utána majdnem 10 évig rendszeresen megkért magazin számára áruismertetők, tesztek írására.  Később másTV-s magazinokban is szerepeltem, de ezek már felvételről mentek,így  nem jelentettek akkora streszt. Nagyon jó kezdeményezés volt akkoriban a Teszt Magazin  beindulása, ami alapvetően fogyasztóvédelmi feladatokat ellátó havilap volt.  A főszerkesztő koncepciója az volt, olyan műszaki tartalmú és mélységű áruteszteket végezzünk, mint a nagymúltú német Stiftung Warentest.  Az intézetben Géczy Géza TV, videomagnó,  Solymos Antal HI-FI teszteket, jómagam háztartási készülék teszteket  végeztünk, ezeket nagyon gyakran országos napilapok (Népszabadság, Magyar Nemzet) is átvettek utánközlésre. Egy-egy teszt elkészítése hónapokig tartott és  mindig csapatmunkában történt és kizárólag munkaidő után, vagy szombaton.    A MEEI  ingyen kiváló  reklámlehetőséget kapott, a Teszt Magazin ezért  közvetlenül tudott fizetni a tesztben közreműködőknek, ami sokunknak jó kis mellékes bér volt. A legszebb mégis a tesztprogramok összeállítása, a mérések elvégzése és a kiértékelés volt. Sok kreatívitás, találékonyság jellemezte a munkákat, nagyon jó szakmai  team-ek jöttek össze egy-egy teszt elvégzésére. A tesztekben mindig a hazai piacon szereplő nagy márkák (Bosch, Siemens, Electrolux, Gorenje, stb…) vettek részt, mindig volt első, így természetesen utolsó helyezett is. Utólag is büszkék lehetünk rá, a gyártók részéről reklamáció a mérésekkel az eredményekkel kapcsolatban soha nem voltak, pedig a saját készüléke  méréseinek az  eredményeit minden megjelenés előtt elküldtük a márkaképviseleteknek, Ők meg azzal a lendülettel továbbküldték a gyártói laboroknak, akik alaposan átnézték az eredményeket. Kb 10 évig működött  a Teszt Magazin, több tucat cikkben népszerűsítette a MEEI-t, de sajnos a politikai viharok az elvileg politikamentes magazint elsöpörték.

Szabványosítási munkák: 

A MEEI a vizsgálatai során a termékre vonatkozó szabványok követelményinek a teljesülését ellenőrízte, így misem volt természetesebb, hogy az adott szakterületet ismerő kollégák - így jómagam is - aktívan részt vettünk az egykori Magyar Szabványügyi Hivatal (későbbi MSZT)  munkájában. Ez a munka még a KGST szabványok világában kezdődött, ahol komoly szakmai vitákra emlékszem egy-egy szabvány fejezettel, mondattal kapcsolatban. A rendszerváltás után, méginkább a 2004-es  EU csatlakozással  ezek a viták ritkultak, megszüntek, ugyanis az EU szabványok szó szerinti átvétele kötelezettség volt, lényegében egy pontos és precíz fordításra és annak lektorálására  szorítkozott a szabványosítási munka.  Kezdetben (a rendszerváltozás előtt) minden magyar szabvány magyar nyelven megjelent, az EU csatlakozáskor még  úniós forrásból sok EU szabványt sikerült magyar nyelven megjelentetni, sajnos ez a tendencia források hiányában folyamatosan csökken, aminek előbb-utóbb a magyar műszaki nyelv fogja kárát látni.  Elsősorban az EN 60335-ös szakterületen (Háztartási és hasonló jellegű villamos készülékek biztonsága)  megjelenő szabványok javaslatkészítési és fordítási munkáival bíztak meg és mint e szakterület munkabizottsági vezetője több TC 61-es ülésen (Brüsszelben több alkalommal és a norvégiai Kristiansand-ban egy alkalommal)  megfordultam, érdekes volt megfigyelni az EU országok képviselőinek a munkamódszerét, az EU szabványok születését. Kapás Ágnes, mint az MSZT szakterületi titkára évtizedeken keresztül kezelte szakértelemmel és odaadó gondossággal az EU szabványok hazai bevezetését. 

Környezetbarát termékek:

A Környezetbarát Termék Társaság munkájába valamikor az 1990-es évek körül csatlakoztam, a feladat az volt, hogy azoknak a gyártóknak, akiknek szándéka volt az akkori viszonyok mellett környezetbatát termékek gyártása, világos célkitűzések mentén tudják a terméküket tervezni és gyártani. Az én feladatom a műszaki, elsősorban háztartási termékek bírálati feltételrendszerének a kidolgozása volt, amit az akkori Környezetvédelmi Minisztérium által koordinált szakmai bizottsága hagyott jóvá. A feltételrendszerek megalkotásakor figyelembe vettünk más, európai környezetbarát termék feltételrendszert, de a nagyon figyelni kellett az optimális szakmai tartalomra. (a túlzott követelmények kedvét szegték volna a pályázóknak, a könnyen teljesíthetőek pedig hiteltelenné tették volna a cél komolyságát). Egykoron sok műszaki terméken jelent meg ez a jel:

azt üzente, hogy a gyártó környzetbarát módon gyártja a terméket és műszaki paraméterei, villamos fogyasztása a piaci termékekhez képest kiemelkedően jó.
A feltételrendszerek kidolgozása mellett, sok Környezetbarát Termék pályázat elbírálásában is részt vettem, érdekes, izgalmas munkák voltak. Lelkes, hozzáértő kis csapat dolgozott a Környezetbarát Termék Társaságban, Frigyer Attila vezetésével, Fiegler Zsuzsa  szakmai irányítása mellett. Az egykori EU-s környzetbarát társaságok - köztük a magyar társaság - úttörő munkái teremtettek alapot a jelenlegi európai ErP direktíva  követelményeinek, ami ma már minden - a követelményekben érintett - európai gyártó számára kötelező érvényű.


1998-2005 között 7 év a Vállalkozási Osztályon:

1997-ben jelent meg Magyarországon az első olyan harmonizált EU-s  direktíva,  (LVD – kisfeszültségi – direktíva), amelyik alapján a villamossági termékek gyártói csak elvégzett megfelelőségértékelési eljárás után hozhatták forgalomba a termékeiket. Ezt sok cég úgy fordította le a saját nyelvére, hogy nem kell a MEEI-be vinni a készülékeket vizsgálatra, holott a megfelelőség igazolását többnyire nem voltak képesek saját erőből elvégezni. Mindez úgy csapódott le a MEEI-be, hogy lassan elkezdett csökkenni a megrendelés állomány. Azért, hogy a piaci körülmények között a MEEI szilárdabban álljon a lábán létrejött a Vállalkozási Osztály, amelynek vezetője 1997-1998 között Galamb István volt, majd 1998-tól 2005-ig jómagam. A Vállalkozási  Osztály szerződésfelelősei (lényegében mérnök- üzletkötők) a szakterületek csoportvezetői voltak, a leghozzáértőbb szakemberek. Nagyon izgalmas és tartalmas évek következtek, próbáltuk a MEEI tevékenységét minél piac-barátabbá tenni: egységesítettük és egyszerűsítettük a MEEI szerződéseit, új számítógépes vizsgálati nyilvántartást vezettünk be, ezekre az időkre tehető a már nagy számban üzemelő számítógépeik hálózatba szervezése, általánossá vált az e-mailes levelezés, kiadványainkon, új arculatot terveztünk, korszerűsödött a logo, megjelentünk a web-en, elkészült a MEEI honlapja. Új szolgáltatás tájékoztatókat készítettünk és több ügyféltalálkozót szerveztünk, amiben az ügyfeleink új kötelezettségeit ismertettük, szolgáltatásainkat népszerűsítettük, magyar és angol nyelvű bemutatófilm készült.  Minden igyekezetünk  és befektetett munkánk  ellenére a MEEI piaca lassan ugyan, de  évről évre tovább zsugorodott, 2003 körül világossá vált az akkori magyar kormány szándéka, a privatizáció.  A piaci zsugorodás ellenére a MEEI gazdálkodása viszont  végig stabil volt és így történhetett meg az, hogy a megtakarításaiból 2002-2004-ban olyan beruházásokat végzett el, mint az EMC csarnok bővítése, vagy nagy értékű vizsgálóberendezések vásárlása (Vötsch klímakamra, Tira rázógép)

A privatizáció előjelei bizonytalansággal töltöttek el mindenkit, nem jó érzés árunak lenni, ezt megéltem ezért biztosan tudom. 2004-ben szinte minden neves európai intézet bekopogott, körbenézett, mint lehetséges vevő. Latolgattuk, ki lenne a jobb tulajdonos. Többen úgy éreztük, az adott körülmények között optimális döntés született, 2004 év végén az új tulajdonos a német tulajdonú TÜV Rheinland Intercert Kft-lett. Ez a cég a rendszerváltás óta jelen volt a hazai piacon, volt kapcsolatunk  az itteni kollégákkal, a német orientációt és a TÜV méreteiből adódó piaci bővülési lehetőségeket  többen jó iránynak gondoltuk.  Jómagam több mint 25 MEEI dolgozóval e sorok írásakor (2016) is ennek a cégnek az alkalmazottja vagyok. De a privatizáció óta eltelt 10 év már egy másik emlékezés része kell legyen.